Cikksorozatunk egy valódi személy által leírt saját történet, mely egy napjainkban zajló - sajnos egyelőre véget nem ért - küzdelemről szól.

Mostanában kicsit eltűntem, nyaralás, új lakás vásárlás, régi eladása és mindenféle családi ügyek sűrűjében és közben elérkezett az újabb alkalom. Ma! Már tegnap elkezdtem izgulni, ma reggel pedig extra izgalommal ébredtem.

Nem a beültetés ténye az ami miatt igazán izgulok, hanem inkább az utána következő bizonytalan várakozás miatt, és hogy ezúttal sikeres lesz-e. Igyekszem csak arra gondolni, hogy ezúttal valóban nem opció a sikertelenség, de azért az agyam hatsó zugában ott motoszkál a gondolat, hogy mi történik ha mégsem, és ha bekövetkezik hogyan fogom ismét túltenni magam rajta.

Azt a tanácsot kaptam, hogy minden nap meditáljak és képzeljem el, ahogy a babánk megtapad és fejlődik, ezzel is erősitve magamban azt, hogy el tudom hinni a sikert az eddigi kudarcok ellenére. Szóval ezt megfogadva lelkes meditálóvá váltam, bár azt hiszem, azt amit én művelek csak jóindulattal lehet annak nevezni, de gondolom nem is az a lényeg ebben, hogy profin műveljem.

Még nem csináltam korábban soha ilyesmit, így nagyon szórakoztató volt megtapasztalnom, hogy mi minden tud ilyenkor az elmémbe tolulni.  Érdekes volt, hogy mindig mást láttam magam előtt. Volt, hogy kis virágok voltak a babáink, vagy kis repkedő tündérkék, de ami közös volt, hogy mindig vidámnak és boldognak láttam őket bennem és minden alkalommal belémkapaszkodva szép lassan növekedtek igazi babákká, a mi babáinkká! Jó érzés erre gondolni és jó érzés lesz amikor megtudom, hogy igy lett!

Szóval ma totális izgalom és várakozás van, hogy mikor mehetünk a beültetésre, felébrednek-e az embriók a fagyasztásból, rendben lesz-e minden. Nyolc perc múlva telefonálhatunk... Felébredtek mind a ketten! Ide nekem őket!

Túl vagyok rajta, minden rendben volt, ma ágynyugalom, majd négy-öt nap pihenés következik...

Abban a pillanatban el kezdtem szeretni őket ahogy kitoltak a műtőből és először rátettem a hasamra a kezemet. Már most rengeteget beszélek hozzájuk gondolatban, szeretgetem őket, hogy az első masodperctől érezzék, hogy a legjobb helyen vannak, az anyukájuk vagyok, aki egész életében a világon mindent megadna majd értük! Remélem már most tudják és maradnak!