Lombikozásunk története 3. rész - Türelem egymás iránt

Szerző: Lombikbebi.com | 2015-07-07
Lombikozásunk története 3. rész - Türelem egymás iránt

A lombik programban való részvétel nem könnyű feladat egyik félnek sem. Rengeteg vizsgálat, gyógyszer, injekció, különféle beavatkozás előzi meg a beültetést, amit olykor pattanásig feszült idegekkel csinálunk végig. Egyrészt azért, mert a hormoninjekciók megviselik a nő szervezetét, másrészt a várakozás, a vizsgálatokon való részvétel a tűrőképességét. Láncreakcióban pedig a nő megviselt tűrőképessége, teszi próbára igazán a férfiét.

Szegény férjem! Nincs könnyű dolga ilyenkor velem. Szorozzuk meg a menstruáció előtti hangulatingadozásokat és feszültséget mondjuk tízzel és máris elképzelhetjük, hogy milyen állapotok uralkodnak időnként a hormoninjekciók két hete alatt.

Szerencsés vagyok a férjemmel, mert maximális türelemmel tolerál ilyenkor engem, ami időnként igazán nehéz feladat lehet, azt gyanítom, hogy néha csak megjátssza, hogy türelmes!

A legapróbb történésekre is képes vagyok szélsőségesen reagálni, a síróstól egészen a tűzokádó sárkányig minden karakter előbukkanhat, és ami a leginkább megfűszerezi és pikánssá teszi a helyzetet, hogy előzmények nélkül, bármikor.

Utólag nevetgélünk ezeken a szituációkon, hogy például képes vagyok pityeregni azon, hogy szegény Lenke néni a Szomszédokból már nem él, vagy – bár ez azért kevésbé vicces - kiakadni totál azon, hogy nem találom a kulcsom.

Főként az első próbálkozásunk alkalmával voltak ezek hangsúlyosan jelen az életünkben. Persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem a normális tartományban lévő viselkedés, én is rosszul érzem magam tőle, igyekszem visszafogni, de időnként tehetetlen vagyok és az egyetlen választásom, hogy szabadjára engedjem. Szerencsére pillanatok alatt lezajló történések ezek, amiket a férjem rutinosan a helyzetből félreállva hagy megtörténni és tovaillanni, vagy éppen azzal, hogy viccet csinál belőle, próbál megnevettetni.

Mind tudjuk, hogy a férfi bölcsesség egyik megnyilvánulása ez! Butaság lenne mindkettőnk részéről ezekbe a helyzetekbe belemenni, és vitává, esetleg hagyni veszekedéssé fajulni, amit abban a pillanatban én azért töredelmesen bevallom, nem mindig tudok, csak utólag. Itt jön a képbe a férjem bölcsessége, aki viszont pontosan tudja ezt rögtön, és nem enged teret a vitának azzal, hogy kedvesen hagyja ezeket a pillanatokat elmúlni. A támogatásának nagyon fontos része ez, amellett, hogy szinte minden vizsgálaton ott van velem, még azokon is, amiken nem is lenne szükséges.

Idővel azért megtanultam én is magamat viszonylag jól kezelni és a feszültségeimet levezetni. Például naponta többször eljártam nagyokat sétálni, ilyenkor csak hagytam a gondolataimat szabadon száguldani amerre csak akarnak, ami igazán hasznosnak bizonyult, és a férjem sem bánta, legalább egy kis időre megszabadult tőlem.

Bárhogyan is alakulnak a dolgaink, az biztos, hogy nagyon fontos mindkettőnk kitartása és türelme, nem csak a kezelések alatt, hanem beültetések közötti időszakokban is. 

vissza a hírekhez